A hűtőtorony kiválasztásához világosan meg kell határozni a hűtési követelményeket, beleértve a hőterhelést, a víz áramlási sebességét, a belépő és kilépő víz hőmérsékletét, a környezeti nedves{0}}környezet hőmérsékletét és a megközelítést. Az ipari hűtőtornyok esetében a jellemző megközelítési tartomány 2,8 és 4,5 fok között van. A toronytípus kiválasztását az adott alkalmazási forgatókönyv alapján kell megválasztani: az ellenáramú hűtőtornyok magas hőcsere-hatékonyságot biztosítanak, és alkalmasak nagy-ipari alkalmazásokra; a keresztáramú hűtőtornyok alacsonyabb víznyomást igényelnek, és könnyebben karbantarthatók; A zárt-áramkörű hűtőtornyok ideálisak szigorú vízminőségi követelményeket támasztó alkalmazásokhoz; és a természetes huzatú hűtőtornyok alacsony energiafogyasztásuk mellett magasabb kezdeti beruházást igényelnek, és nagyobb alapterületet igényelnek, így elsősorban nagy erőművekben használják őket. Ezenkívül figyelembe kell venni olyan tényezőket is, mint a torony fizikai alakja, a telepítés helyének környezeti jellemzői (pl. hőmérséklet, páratartalom, magasság), és olyan további funkciókat,{10}}mint például a zajszabályozás és az automatizált vezérlőrendszerek{11}}. A kiválasztási folyamat jellemzően magában foglalja a hűtési követelmények meghatározását, a helyspecifikus környezeti feltételek felmérését, valamint a megfelelő hűtőtorony típusának és konfigurációjának kiválasztását; a termékértékelés hivatkozhat teljesítménytanúsítványokra és energiahatékonysági besorolásokra is (pl. a GB/T 7190.1-2018 kínai nemzeti szabványban szereplő energiafogyasztási arány besorolása).
A telepítés előtt elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a helyszín vízszintes legyen (5 mm/m vagy annál kisebb síksági tűréssel), megfelelő teherbíró képességgel és megfelelő szellőzéssel rendelkezik. Ezenkívül a berendezés minden alkatrészét ellenőrizni kell a teljesség biztosítása érdekében, és ellenőrizni kell a sérülés jeleit. A beépítés során a torony szerkezetét pontosan vízszintesnek kell lennie, legfeljebb 3 mm vízszintes eltérést tartva. A csőcsatlakozásokat egyenesen kell beállítani, és légzsákoktól mentesnek kell lenni; A csővezetékeket legalább 0,5%-os lejtővel kell lehajtani, a legmagasabb pontokon légtelenítő szelepeket, a legalacsonyabb pontokon pedig leeresztő szelepeket kell felszerelni. A ventilátor és a motor felszerelése szigorú koaxiális beállítást igényel, a megengedett eltérés legfeljebb 0,1 mm. Az üzembe helyezési eljárások az üres{10} és a terhelési tesztet is magukban foglalják: a terhelés nélküli tesztelés során manuálisan ellenőrzik, hogy a ventilátor járókerék simán forog-e, míg a terhelési vizsgálat során fokozatosan keringető vizet kell bevezetni a névleges áramlási sebességig, miközben figyelemmel kíséri a hűtési teljesítményt. A szállításhoz szétszerelt, gyári csomagolású{13}}hűtőtornyok esetén a telepítési folyamatot minősített, képzett technikusoknak kell elvégezniük.
